[A koreai ütőfémek] Csak Koreában létező ütőfémek, honnan erednek?

A hagyományos koreai sárgaréz edények (鍮器/brassware) 78% réz és 22% ón optimális ötvözetarányból készülnek, 1200–1300 °C-os magas hőmérsékleten olvasztva, ónból készült edények. A koreai sárgaréz története a bronzkoron át a három királyság korán és a Csoseon-dinasztia korán keresztül húzódik, a kerámiával együtt a prémium edénykultúrát képviselve. Különösen az Ansan (安城) sárgaréz edényei élveztek országos elismerést, annyira, hogy a „pontosan megfelelő” (안성맞춤) szólás is innen ered.

Az ónedények olyan tulajdonsággal rendelkeznek, hogy ha szén-monoxid vagy más szennyeződés, mérgező anyag vagy az emberi szervezetre ártalmas idegen anyag érintkezik velük, akkor a tartály felülete rövid időn belül lilás színűvé válik, vagyis a sterilizálás és a tisztaság jelzője. Régen úgy tartották, hogy ha valaki, aki ónedényt használ, egészségügyi problémákkal küzd, akkor a testtel érintkező edény felületén reakció lép fel, és megváltozik a színe. Ezenkívül azt is mondják, hogy a kártevők (például piócák) megelőzése érdekében az ónedényekbe helyezték őket fertőtlenítés és eltávolítás céljából. A fő összetevő, a réznek fertőtlenítő, antibakteriális, gyulladáscsökkentő hatása van, és képes a rák leküzdésére, az agyra stimuláló hatással van, valamint lassítja az öregedést és elősegíti a fogyást.

<A Tegu-i Bangdza Sárgaréz Edény Múzeumának a sárgaréz edények eredetéről szóló magyarázata>

Koreában a bronzkor óta használnak sárgaréz edényeket, és a jelenleg előkerült különféle bronzedényekből következtethetünk a korabeli sárgaréz edények készítési technikájára. A koreai bronzkor kultúra a szibériai „Minuszinszk-szkiták” bronzkor kultúrájával van kapcsolatban, és a észak-kínai „Ordosz-Liaoning” bronzkor kultúrájának hatása érhető tetten rajta. A bronzkor kezdetén lant alakú bronzkardokat (琵琶形銅劍) és durva mintás tükröket (粗文鏡) készítettek, majd később füles bronzkardokat (細形銅劍) öntöttek, ezzel elérve virágkorukat, és különféle eszközöket, például finom mintás tükröket (細文鏡), csengőket és rituális edényeket készítettek.

A vas korban a bronz egy ideig a vassal együtt létezett, majd fokozatosan eltűnt, és a három királyság korában kezdett újra fejlődni. A Pekcse esetében a 『Nihonsoki』 (日本書紀) feljegyzi, hogy Japánba adták át a kohászati és megmunkálási technikát. A Murjong király sírjából (525) a királynő fejrészénél előkerült aranyozott bronzból készült nagy tál (大鉢) bronzból készült edény. Ezenkívül a 『Szamguk Szagi』 (三国史記) feljegyzéseiből kiderül, hogy Sillában a Kjondokvang (景德王, 742–765) uralkodása előtt volt egy Csholju Dzson (鐵鍮典) nevű hivatal, amely a vas és a sárgaréz termelést felügyelte. Így a három királyság és az Egységes Silla kora a fém alapanyagok és a technológia szempontjából is jelentős fejlődést hozott. A korabeli kiváló gyártási technikákról olyan buddhista műalkotások tanúskodnak, mint a Pagrjol-sza Jaksa-jorje szobra (百律寺藥師如來像), a Szangvon-sza csengettyűje (상원사동종, 725) és a Szongdok Tevang sincsong (성덕대왕신종, 771).

A Korija-dinasztia idején gyönyörű színű „Korija-dongot” (고려동) termeltek, és Kínával kereskedtek vele. A gyártási technológia is fejlődött, és Buddha-szobrokat, különféle buddhista kellékeket, háztartási edényeket, fémnyomtató betűket, valamint a későbbi időszakban tűzfegyvereket is készítettek. A királyi család és a nemesek a kalapácsos technikával (방자기법) készült vékony és erős bronzedényeket használták étkezésre.

A Csoseon-dinasztia idején az állam már a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett a bányászatra, és a 『Kjongguk Tejon』 (경국대전) szerint az állam által használt sárgaréz edényeket készítő kézművesek (鍮匠, jujang) a központi kézművesek (京工匠, kjonggongdzsang) közé tartoztak, a Koncsho (工曹) 8 főt, a Szangui von (尙衣院) pedig 4 főt foglalkoztatott, és a helyi hatóságok számára szükséges sárgaréz edényeket készítő külső kézművesek (外工匠, vegongdzsang) száma is jelentős volt. A Csoseon-dinasztia idején a konfuciánus eszmék előtérbe helyezése és a buddhizmus elnyomása miatt kevesebb olyan aranyműves termék volt, amely buddhista jellegű volt, ehelyett egyszerű, szerény megjelenésű háztartási cikkek és népművészeti tárgyak, például dohánytartók, kandallók, füstölők és edénykészletek készültek. Annak ellenére, hogy a kerámia a tömegek számára elérhető étkezési edény volt, a sárgaréz edényeket a Korija-dinasztia idejéhez hasonlóan a felső rétegek használták étkezésre, és a középosztály feletti családok is háztartási eszközként használták, ezért az egész országban termelték és piac alakult ki rá.

A 19. század végén a japánok a sárgaréz edények elkobzása ürügyén elrabolták a lakosság tulajdonában lévő szinte összes sárgaréz edényt. Az 1945-ös felszabadulás után a sárgaréz edények újra népszerűvé váltak, de az 1950-es évekbeli koreai háború után a szén-monoxid miatt a sárgaréz edények helyett inkább rozsdamentes acél edényeket használtak, ami a sárgaréz edények fokozatos eltűnéséhez vezetett. Azonban a közelmúltban különböző kísérletek bizonyították az O-157 baktériumok elpusztításának és a peszticid-maradványok kimutatásának képességét, ami újra népszerűvé tette őket, és ma már étkezési edények, hangszerek, rituális edények és különféle háztartási cikkek készülnek belőlük.

https://daeguartscenter.or.kr/bangjja/