A mi hagyományos réz edényeinket 78% rézből és 22% ónból készült optimális ötvözet arányból állítják elő, amelyet 1200-1300°C-os nagy hőmérsékleten olvasztanak meg és készítenek. Hazánkban a sárgaréz története a bronzkoron keresztül a három királyság korán és a Csoszon-korszakon keresztül a kerámiával együtt a kifinomult edénykultúra jelképe volt. Különösen Anszong, amelyet „Anszong perfekt” szólásmondás ihletett, a legjobb értékelést kapta az egész országban.

A rézedények olyan tulajdonsággal rendelkeznek, hogy ha szén-monoxiddal vagy más szennyezőanyagokkal, mérgező anyagokkal vagy az emberi szervezetre káros idegen anyagokkal érintkeznek, rövid időn belül a tartály felületének színe lilás színűvé válik, ami azt jelenti, hogy a szerek fertőtlenítő és tisztaságának mutatója. A múltban azt mondták, hogy ha valaki, aki rézedényt használt, beteg lett, akkor a testtel érintkező edény felületén reakciók történtek, amelyek színváltozást okoztak, és azt mondták, hogy a kártevők (piócák) megelőzése érdekében a rézedényekben áztatják őket fertőtlenítés céljából. A fő összetevő, a réz fertőtlenítő, antibakteriális, gyulladásgátló hatással rendelkezik, és segít a rák megszüntetésében, az agy stimulálásában, az öregedés megelőzésében és a fogyásban.

Koreában a bronzkor óta használnak rézedényeket, és a jelenleg feltárt bronz edényekből következtethetünk az akkori rézedénygyártási technológiára. Koreai bronzkorunk a szibériai „Minuszinszk-Szkiták” bronzkorához kapcsolódó észak-szibériai „Ordosz-Liao-ning” bronzkor kulturális hatásainak eredményeként alakult ki. A bronzkor korai szakaszában készítettek láut formájú bronz kardot és durva mintájú tükröt, a későbbi időszakban pedig függetlenül készítettek finom bronz kardot, ami a csúcsot jelentette. Készítettek finom mintájú tükröt, csengőt, szertartási edényeket és különféle eszközöket.

A vaskorral a bronz egy ideig a vassal együtt létezett, majd fokozatosan eltűnt, és a három királyság korszakától kezdve újra fejlődni kezdett. Baekje esetében a „Nihon Shoki” című történelmi feljegyzések tanúsítják, hogy a finomítási és megmunkálási technológiát átadták Japánnak, és a Muryeong király sírjából (525) felesége fejéről feltárt aranyozott réz tál bronz edény volt. A „Samguk Sagi” című történelmi feljegyzések szerint Sillaban a Kyeongdeok király (742-765) uralkodása előtt volt egy „Cheol-yu-jeon” nevű intézmény, amely a vas és a vasérc gyártását irányította. Látjuk, hogy a három királyság korszakában és az egyesített Silla korszakában a fémek anyagát és a technológiát tekintve forradalmi fejlődésen ment keresztül. Az akkori kiváló gyártási technológia látható a Baekryulsa Balsamita Buddha szobra, a Sangwonsa bronz harang (725) és a Seongdeok Nagykirály harangja (771) és más buddhista művészeti alkotásokban.

A Goryeo korszakban gyönyörű színű „Goryeo-rézet” állítottak elő és folytattak kereskedelmet vele Kínával. A gyártási technológia is fejlődött, és különféle buddhista szertartási kellékeket, mindennapi használati tárgyakat, bronz mozgatható betűket készítettek, a későbbi időszakban pedig különböző típusú tárgyakat, például tűzfegyvert. A királyi család és a nemesek vékony, erős bronz edényeket használtak ételfogyasztásra, amelyeket a bangcca módszerrel készítettek.

A Csoszon-korszakban a kezdetektől fogva a kormányzat hangsúlyt fektetett a bányászatra, és a „Kyeongguk Daejeon” című könyv szerint a kormány által használt rézedényeket készítő rézkovácsokat (Yu-jang) a központi kézművesek csoportjába sorolták, a Gongjo-ba 8 főt, a Sangui-wonba 4 főt helyeztek el, és a helyi hivatalok által igényelt rézedények készítésére is számos külső kézművest (Oe-gong-jang) helyeztek el. A Csoszon-korszakban a Konfuciusz-tanok támogatásának és a buddhizmus elnyomásának következtében kevesebb volt a buddhista színekkel rendelkező aranyművesség, ugyanakkor rengeteg mindennapi használati tárgyat és népművészeti tárgyat készítettek, amelyek egyszerűek, de szerény érzést keltettek, mint például dohánytartó, tűzhely, füstölő, ételkészlet. Annak ellenére, hogy a kerámiát használták a mindennapi ételekhez, a rézedényeket a Goryeo korszakhoz hasonlóan a felsőbb osztályok használták ételfogyasztásra, és a középosztálybeli családokban is használták a mindennapi élethez, ezért országszerte gyártották és alakult ki a piac.

A modern kor végén szinte minden rézedényt elvettek a háztartásokból a japánok által bevezetett „rézedény-szállítás” elnevezésű rendszerben. Az 1945-ös felszabadulás után a rézedények ismét népszerűvé váltak, de a koreai háború után, amikor a brikettet kezdték használni, a brikett-gáz miatt a rézedények gyorsan elszíneződtek, így az emberek inkább az rozsdamentes acél edényeket részesítették előnyben, és a rézedények fokozatosan eltűntek. Az utóbbi időben a különféle kísérletek kimutatták, hogy a rézedényeknek baktériumölő hatása van az O-157-es kórokozóra, és képesek a peszticid maradványok kimutatására, így újra népszerűek lettek, és jelenleg ételekhez, hangszerekhez, vallási szertartásokhoz és különféle mindennapi használati tárgyakhoz használják.

https://daeguartscenter.or.kr/bangjja/